Az Ariadné műhely első találkozójának beszámolója
“Ez a szellemi munka, amit itt elvégeztünk, nagyon hiányzik a közösségemben. Ott is szükség lenne egy ehhez hasonlóra, amellyel elkezdődhet egy közös munka.” – mondta az Ariadné műhely egyik résztvevője, a június 20-ai nyitóesemény után. Az egész napos munkában mintegy tizenöt, különböző közösségek vezetője, illetve csomóponti szereplője vett részt.
Az eseményt Szép Éva, Vágvölgyi Gusztáv Pabló, és Orosz Katalin facilitálta, emellett a műhely többi szervezője is jelen volt résztvevőként, hiszen mindenki egyben saját közösségek tagja is, és a műhely szervezői és facilitátor csapata, az együttműködés során mint szervezői közösség is formálódik.
A műhely annak a több hónapig tartó képzési folyamatnak a kezdő eseménye volt, amelynek célja, hogy erősítse a közösségekben azt az integráló energiát – vagyis “összeszeretést” -, amely képes gyógyítani, fenntartani és fejleszteni a kapcsolatokat közösségben. Ez egy feminim energia, mivel jellemzően, természetük szerint, a nők tudnak erre jobban figyelni, de természetesen nem kizárlólag ők, hiszen mindannyiunkban működnek férfi és női energiák. Ezért a műhelyre a nők mellett férfiakat is vártunk, a résztvevők egyharmada férfi volt.
Már az indító nyitókörben kiderült, milyen sokféle helyről érkeztek résztvevők. Képviseltette magát olyan régóta jól működő közösség, mint például a Nyimi Öko Közösség, vagy a nagyszékelyi Falusi Fortélyok Iskolája, de voltak olyanok is, akik a közösségük újraszervezésén előtt állnak, vagy megteremtésén fáradoznak. Abban viszont nagyjából mindenki egyetértett, hogy
a férfi és a női energia mást és mást hoz be egy közösségbe, nemcsak a létrehozásakor, hanem a fenntartásakor is.
A nőit nyilvánvalóan főként nők képviselik, akiknek viszont, nemükből adódóan, számos akadállyal kell megküzdeniük ezen az úton. Innen indultunk.
Érdekességek a kérdőívből
Előzőleg készült egy felmérés – nemcsak a műhely résztvevőivel -, amelynek a kérdőívét néhány hét alatt 56-an töltötték ki. A műhely nyitóköre után ennek eredményét ismerhettük meg. Bár a kérdőívet hangsúlyozottan nem csak nők tölthették ki, mégis csupán 20 százalékuk volt férfi. Ami még érdekes volt, hogy tíz válaszadó, a közösségének vezetői szerepeit firtató kérdésre úgy választolt, hogy náluk nincs vezető, illetve mindenki egyforma. Mégis, a közösségükben betöltött szerepeik részletezése alapján ők egyértelműen vezetői funkciókat látnak el: felelősek adott projektekért, facilitálnak, szervezői feladatokat látnak el, koordinálnak, munkacsoportot vezetnek.
Arra a kérdésre, hogy mik az előnyei annak, ha valaki nőként közösségi szerepet vállal, sokan vélekedtek úgy, hogy nekik nagyobb az empátia készségük, az együttműködési hajlandóságuk, valamint jobban kommunikálnak, és nehéz helyzetekben kitartóbbak. Ugyanakkor hátrányként élik meg, hogy a tekintély megszerzéséhez több idő és bizonyítás szükséges, mint férfiak esetében, főként ott, ahol erősebben élnek a nemekre kényszerített tradíciók. Emellett sokszor a közösség egyes férfitagjai, főként az “alfahímek” kevésbé hallgatnak egy nőre, mint egy férfira és az is jellemző, hogy a pénzkereső munkájuk mellett még mindig főleg a nőket kötik le a háztartási, gyermeknevelési, családi feladatok, és így kevés energiájuk marad, hogy aktívabb szerepet vállaljanak egy közösségben.
Világos tehát, hogy nemcsak azzal érdemes foglalkozni, hogy egy közösségben mást hoznak be, és másért fontosak a női és a férfi energiák, de a vezetői szerepeket is érdemes újradefiniálni.
Vezetésre ugyanis szüksége van minden közösségnek – csak az nem mindegy, hogy milyen minőségű ez a vezetés.
Nem a nemek, hanem az emberek különböznek
A kérdőív eredményeinek elemzése után három-négy fős kiscsoportokra bomlottunk, és itt igyekeztünk összeszedni minden olyan szempontot, amely – mondjuk így – a nemiségből kiindulva nehezíti a közösségi szerepvállalást. Tehát, itt már nemcsak a nőkről, hanem a férfiakról is szó volt. Rengeteg következtetés, meglátás született ezekből, amelyeket ismét nagycsoportban osztottunk meg egymással. A legérdekesebbek közül kiemelnék néhányat:
“A női minőség inkább belefolyó, feloldó. A férfi minőség inkább célorientált.” “A családi mintákat a közösségekbe is behozzuk.” “Fontos, hogy legyenek férfi körök is, ahol lehet az érzelmekről beszélni, így megvalósul az egyensúlyi állapotra való törekvés.” “Le kell bontani azt a rendszert, amelyben most működik a társadalom.” “Minden cselekvést a félelem vagy a szeretet hajt.” “A társadalomban a férfi és a nő olyan, mint egy madár két szárnya: ha nem egyformán erős, akkor nem tud repülni.” És végre ez is megjelent: “A különbözőségek nem a nemek között vannak, hanem az emberek között.”
A nyitóesemény résztvevői közül többen az Ariadné műhely szeptemberben induló képzési folyamatában is részt vesznek majd, amelynek az a célja, hogy olyan ismereteket illetve készségeket adjon át egy közösség aktív, csomóponti tagjainak, vezetőinek, amelyekkel képesek lesznek a saját közösségükben integrátori, közösségi facilitátori szerepet betölteni. A képzés három részből áll: egy kétnapos önismereti-, egy szintén kétnapos asszertivitás- és egy kétszer háromnapos közösségi facilitátor tréningből.
A zárókörben a résztvevők összefoglalták,, milyen élményt adott nekik az egész napos műhelymunka. Íme néhány gondolat:
“Számomra a mai nap egyik legnagyobb élménye, hogy tényleg léteznek olyan emberek, akik közösséget szeretnének létrehozni, vagy már működtetnek és ezért nap mint nap harcolnak.”
“A járvány miatti elszigetelődés után jó egy olyan körben együtt lenni, ahol olyan emberekkel találkozom, akik hasonló dolgokért küzdenek, mint én. Ez megerősít és hitet ad abban, hogy a változásnak el kell jönnie.”
“Nekem a legjobb a kiscsoportos munka volt, mert ott nagyon gyorsan eljutottunk egy mélyebb beszélgetésig, egyből egy kis műhellyé alakultunk, ahol próbáltuk értelmezni, megérteni egymás nézőpontjait.”
“A kiscsoportos munka számomra elképesztő volt, nagyon emlékezetes, hogy olyan problémák villantak fel, amivel én még nem találkoztam, és jó volt ezekkel szembesülni, hogy ilyen is van.”
“A férfi-női dinamikákból végül eljutottuk az emberi szintig, tehát nem a férfit és a nőt, hanem az embert kezdjük látni egymásban és az embert kezdjük látni egymásban.”
“Egy hasonlat jut eszembe: az a kirakó, amelynek minden egyes darabja egy emberi figura, és ha kirakod, akkor ezek a kis figurák kirajzolnak egy nagyobb emberi figurát.”