Nők a közösségek élén

Elmagányosodás, “azt -sem-tudom-ki-a-szomszédom”-érzés, céltalanság, lelkesedés-nélküliség – azt gondolhatnánk, mindez csak a nagyvárosok lakóira, az ottani életmódra jellemző, vidéken még minden településen vannak kisközösségek, helyi szerveződések, amelyek összetartják az embereket. Egyes helyeken ez – még, vagy újra – talán létezik, mégis inkább az a jellemző, hogy a kisközösségek helyzetét vizsgálva mára már szinte alig találunk különbséget város és vidék között. A megélhetési mókuskerékbe kényszerítve egyrészt megfigyelhető egyfajta passzivitás és apátia, ugyanakkor tapasztalható a tettrekészség, a lelkesedés is. Az emberek jellemzően szomjazzák a közösségi összefogást, csak épp nem tudják, hova lehetne becsatornázni ezeket az energiákat: hogyan kell közösségeket létrehozni, fenntartani, kezelni az együttműködéssel természetesen megjelenő konfliktusokat, és legfőképpen felelősséget vállalni, felismerni és tudatosan fejleszteni a különféle vezető szerepeket a közösségekben. 

Vidéken jellemző, hogy a helyi intézmények leépülése, és a közlekedési nehézségek miatt sokan, többnyire a képzettebbek, elvándorolnak, egyes régiókban egész falvak, tanyák néptelenednek el. A maradók egy részének túl sok idejét veszi el az ingázás, ezért a helyi kezdeményezésekre csak kevés szabadidőt tud rászánni. Emiatt egyre ritkábbak a helyi szerveződések, sok helyen eltűnt az egy helyen lakók együttműködésének élménye, helyette csak egy lakóhely marad, ahol idegenként élnek egymás mellett még a szomszédok is.

Ezért megújulásra van szükség, és arra a felismerésre, hogy egymással összefogva, közösségeket építve, és a közösségeket hálózatba szervezve sokkal erősebbé válhatunk, hatékonyabban tudjuk érvényesíteni a helyi érdekeinket, és így többre juthatunk, mintha egymástól elszigetelve próbálkoznánk.

A közösségünkben lépésről lépésre megtanulhatjuk azt, amit elidegenedett társadalmunkban elfelejtettük: hogyan működjünk együtt, és bízzunk egymásban ahelyett, hogy a másik legyőzésére irányuló versengésbe kezdenénk.

A társadalomban tapasztalható apátia leküzdésében fontosak a helyi kezdeményezések, amelyek során a saját kezünkbe vesszük, és aktívan alakítjuk a helyi ügyeinket. A változás alapja a bizalom és az együttműködés lehet, azonban sok helyen még hiányoznak az ehhez szükséges képességek és eszközök, valamint egyes sztereotípiák, berögződések sokszor hátráltatják ezeket a folyamatokat. 

Nemi sztereotípiáink

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi szerveződések motorjai, gyakran vezetői is nők. Ugyanakkor nehéz nőként vezetői szerepet betölteni, mert a társadalomban még számtalan esetben a feladatorientált, gyakran autokratikus vezetési stílus érvényesül, és nincsenek jó példáink arról, hogy milyen a női természethez jobban illő vezetési mód. Többnyire csak azt tartják vezetésnek, amikor célorientáltan projekteket valósítanak meg, míg a közösséget ápoló, úgynevezett “összeszerető” vezetést nehezen fogadják el. Ezért a közösségek a folyamatos feladatmegoldási kényszerben hamar kiégnek, a kibeszéletlen konfliktusok felemésztik az együttműködéshez szükséges lelki energiát, végül még mielőtt igazán megszületne, szétesik a közösség. 

A nők vezetői szerepének elfogadását tovább nehezítik azok a társadalmi előítéletek, mint például “egy erős, magabiztos férfi jó vezető, de egy hasonlóan viselkedő nő már agresszív”. Az is akadályozó sztereotípia, miszerint inkább otthon kellene maradniuk, a háztartásra és a családra összpontosítva. Ezért gyakran konfliktusokba kerülnek, amikor részt szeretnének venni közösségi eseményeken, tréningeken, különösen akkor, ha az éjszakát is a családjuktól távol kell tölteniük. Az is előfordul, hogy a közösségekben úgy jelenik meg a nők hagyományosan alárendelt szerepe, hogy nem veszik elég komolyan a mondandójukat. De még ha nem is korlátozza őket a környezetük a közösségi életben, akkor is arra kényszerülnek, hogy az arra szánt idejük az otthoni teendőkre szánt időtől függjön.

Nagyon fontos tehát, hogy a közösség elfogadja, hogy a vezetői szerepek betöltése nélkül nem optimális a működés, és olyan szerepeket alakítson ki, amelyek egyaránt kezelik a nőkre és a férfiakra jellemző kihívásokat is. 

Miben segít az Ariadné műhely?

Az Ariadné műhely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segítse a közösségekben az emberi kapcsolatokra is figyelő, “összeszerető”, női energiákat erősítő természetes vezetést. Ezzel segítve a közösségek vezetőit abban, hogy egyre jobban tölthessék be szerepüket.

A műhely csapatában négy szervezet képviselteti magát: az Inspi-Ráció Egyesület, a Mindenegyüttmegy Egyesület, a Nyimi Öko Közösség Felkelő Nap Egyesülete és az Ökotárs Alapítvány. 

Az Ariadné műhely szakmai csapata első lépésként elkészített egy kérdőíves felmérést, amelyre nők és férfiak is válaszoltak. A kérdőív azt vizsgálta, hogyan határozzák meg a tagok a vezetői szerepeket, ezeket milyen mértékben vállalják nők, valamint melyek a legfőbb akadályozó tényezők, amelyek hátráltatják őket a vezetővé válásban. 

Amennyiben Te is szeretnéd támogatni a munkánkat, töltsd ki ezt a kérdőívet, amellyel máris sokat segítettél abban, hogy a legjobb programot állíthassuk össze ebben a témában.

A válaszadók egy részével interjút is készítünk majd, amely személyes példáikon keresztül méri fel a közösségi aktivitásuk motivációit és gátjait. Az interjúk során kimutathatóvá válnak az egyes szerepkonfliktusok mintázatai, és mindazok az elemek, amelyek elősegítik a vezetővé válást. A levont tanulságokra alapozva egy több pillérből álló fejlesztési folyamatot dolgozunk ki, amely segíti a nőket a közösségi szerepvállalásban. A képzés magában foglal egy önismereti fókuszú és egy kommunikációs tréninget, valamint egy közösségi facilitátor képzést is. A facilitátor az a személy a közösségben, aki segít megértetni a tagokkal a közös célokat, és segít megtervezni, hogyan érjék el azokat. 

Az Ariadné műhelynek emellett az is fontos célja, hogy elültesse a köztudatban a nők közösségi szerepvállalásának kihívásait, és megteremtse az igényt arra, hogy a közösségek nagyobb figyelmet fordítsanak a problémák kezelésére.

További célunk, hogy a műhely résztvevői között egy olyan önsegítő kör létrejöttét támogassuk, amely hosszú távon is segítheti a közösségi facilitátorok, női vezetők munkáját.